JULES VERNE E nnek a francia írónak a nevét nálunk nemzedékrõl nemzedékre magyarosan Verne Gyulának írták és mondották. A magunkénak tudtuk, ahogy magukénak tudták az angolok, németek, oroszok, amerikaiak. Egyike a világirodalom legtöbb nyelvre lefordított, legnagyobb példányszámban elkelt íróinak. Elsõ sikereinek idején talán õ maga se tudta, hogy mindenekelõtt ifjúsági író, és még kevésbé azt, hogy az akkor még nem létezõ tudományos-fantasztikus" regény a sci-fi megteremtõje. Mára már kétségtelen, hogy a múlt század derekán még uralkodó romantikát õ fordította természettudományos ábrándok és a valóság felé. És miközben sikeres kortársainak jó része alaposan elavult, õ olyan elevenen él a serdülõ ifjúság olvasmányaiban, mint a legklasszikusabbak és a legmodernebbek. Kitûnõ társasági csevegõ volt. Úgy mesélgetett távoli tájakról, mintha maga járt volna a messzeségekben, amelyekrol olvasott. Szenvedélyesen olvasott a felfedezésekroõ és az egzotikus szokásokról. Izgatták az új tudományos felfedezések. De ugyanennyire a kalandos regények is. Dumas az idõsebb, a nagy romantikus az ifjú Verne legkedvesebb írója volt. Élete nagy élményeként tartotta számon, amikor az önkéntes emigrációban élõ kalandos kedvû író, aki Garibaldinak is harcostársa volt, hazajött Párizsba, egyenest az irodalmi és színházi élet kellõs közepébe, és örömmel fogadta a fiatal írók-mûvészek tiszteletét. Az élete delén túljutott, örökké fiatalos írófejedelem és a fiatal, kitûnõen mesélgetõ pénzember hamar összebarátkozott. Verne mesterének, példaképének tudta Dumast. | |
|