WILLIAM MAKEPEACE THACKERAY Az irodalmi realizmus az irodalmi romantika igénye volt. Az angol regény történetében a kétfajta igény és a kétfajta stÃlus szinte egyszerre bontakozik ki, Walter Scott nak és Charles Dickens Gazdag elõdök leszármazottja volt. Már a nagyapja a Kelet-indiai Társaság az angol kapitalizmus egyik legfõbb intézménye — vezetõségéhez tartozott, apja ugyancsak magas rangú, nagyjövedelmû fõtisztviselõje volt a nagy hatalmú cégnek. A fiú is ott született Kalkuttában. Ez az apa azonban korán meghalt, a fiú ötéves korában lett árva. Az anya még fiatal özvegy volt, s hamarosan új férjre talált. Új házassága elõtt a hatéves gyermeket hazaküldte Angliába a rokonokhoz. Úgy mondta, hogy egy angol úri fiúnak Angliában, a hÃres angol iskolákban kell nevelkednie és mûvelõdnie. De alighanem az is közrejátszott, hogy egy új házasságban kényelmetlen lehet egy elõzõ férjtõl született fiú. A késobbi nagy Ãró nevezetes önzõ, számÃtó, egyszerre vonzó és riasztó asszonyalakjainak valószÃnûleg az anya volt az elsõ és legfõbb modellje. A hatéves Thackeray tehát egy hosszú hajóúton utazott addig nem látott hazájába. Útközben egy olyan élményben volt része, amelyet soha el nem felejtett. A hajó Szent Ilona szigete mellett úszott el, ahol a legyozött és ide számûzött Napóleon élt. Az angol gyerekeknek sokat mesélgettek róla. Õ volt a sátán, a világ rémülete, de lám, az angolok legyozték, és most ezen a szigeten raboskodik. Azt pedig a hajó utasai is látták, hogy közel a parthoz egy kertben sétálgat egy alacsony férfi. A matrózok mutatták és magyarázták, hogy o az, a világ rémülete, akitol már nem kell félni, hála nekik, az angoloknak. Ez az emlék, hogy saját szemével, elég közelrõl láthatta Napóleont, mindhalálig elkÃsérte. Nyilván ez is szükséges volt ahhoz, hogy „A hiúság vásárá"-ban remekmÃvû leÃrást adjon a waterlooi csatáról, Napóleon bukásáról. | |
|