| WILLIAM MAKEPEACE THACKERAY Az irodalmi realizmus az irodalmi romantika igénye volt. Az angol regény történetében a kétfajta igény és a kétfajta stílus szinte egyszerre bontakozik ki, Walter Scott nak és Charles Dickens Gazdag elõdök leszármazottja volt. Már a nagyapja a Kelet-indiai Társaság az angol kapitalizmus egyik legfõbb intézménye vezetõségéhez tartozott, apja ugyancsak magas rangú, nagyjövedelmû fõtisztviselõje volt a nagy hatalmú cégnek. A fiú is ott született Kalkuttában. Ez az apa azonban korán meghalt, a fiú ötéves korában lett árva. Az anya még fiatal özvegy volt, s hamarosan új férjre talált. Új házassága elõtt a hatéves gyermeket hazaküldte Angliába a rokonokhoz. Úgy mondta, hogy egy angol úri fiúnak Angliában, a híres angol iskolákban kell nevelkednie és mûvelõdnie. De alighanem az is közrejátszott, hogy egy új házasságban kényelmetlen lehet egy elõzõ férjtõl született fiú. A késobbi nagy író nevezetes önzõ, számító, egyszerre vonzó és riasztó asszonyalakjainak valószínûleg az anya volt az elsõ és legfõbb modellje. A hatéves Thackeray tehát egy hosszú hajóúton utazott addig nem látott hazájába. Útközben egy olyan élményben volt része, amelyet soha el nem felejtett. A hajó Szent Ilona szigete mellett úszott el, ahol a legyozött és ide számûzött Napóleon élt. Az angol gyerekeknek sokat mesélgettek róla. Õ volt a sátán, a világ rémülete, de lám, az angolok legyozték, és most ezen a szigeten raboskodik. Azt pedig a hajó utasai is látták, hogy közel a parthoz egy kertben sétálgat egy alacsony férfi. A matrózok mutatták és magyarázták, hogy o az, a világ rémülete, akitol már nem kell félni, hála nekik, az angoloknak. Ez az emlék, hogy saját szemével, elég közelrõl láthatta Napóleont, mindhalálig elkísérte. Nyilván ez is szükséges volt ahhoz, hogy A hiúság vásárá"-ban remekmívû leírást adjon a waterlooi csatáról, Napóleon bukásáról. | |
|